J. A. Redmerski - A soha határa
Fordította: Medgyesi Csilla
Camryn Bennett még csak húszéves, de azt hiszi, pontosan tudja, milyen lesz majd az élete. Ám egy vad éjszaka után az észak-karolinai Raleigh legmenőbb belvárosi klubjában ismerősei és önmaga elképedésére úgy dönt, otthagyja megszokott életét, és elindul a vakvilágba. Egy szál táskával és a mobiltelefonjával felszáll egy távolsági buszra, hogy megtalálja önmagát – és helyette rálel Andrew Parrish-re. A szexi és izgató Andrew úgy éli az életét, mintha nem lenne holnap. Olyan dolgokra veszi rá Camrynt, amilyenekre a lány sosem hitte magát képesnek, és megmutatja neki, hogyan adja meg magát a legmélyebb, legtiltottabb vágyainak. Hamarosan ő lesz Camryn merész új életének központja – olyan szerelmet, vágyat és érzelmeket kelt, amilyeneket a lány korábban elképzelni sem tudott. De Andrew nem árul el mindent Camrynnak. Ez a titok vajon örökre összehozza őket – vagy mindkettőjüket elpusztítja?
Vélemény: Igazság szerint, én általában egy könyvet a borítójáról ítélek meg. A rövid leírás alapján nem így képzeltem el a sztorit, egyszerűen csak megtetszett a szőke lány a könyvborítón. Pozitív csalódás volt már az elejétől fogva ez a könyv. Még sosem olvastam ennyire élvezetesen egy könyvet sem. Szeptember óta -mióta elolvastam- ez a kedvenc. Az pedig hatalmas szó egy könyvmoly szájából, hogy régóta ugyan az a könyv a kedvence.
Ami megfogott benne: *néhány kommentből idézek* Mi fogott meg benne a két főszereplőn, a humoron, a belevaló stíluson és a végig titkokat tartogató történeten kívül? A SZABADSÁG. Csupa nagy betűvel. [...] Mennyire ugyanezek az érzéseim és a vágyaim, mint ezeknek a szereplőknek. [...] Semmi az égvilágon nem fontosabb, mint a szabadság érzése, ne legyetek „birkák”, merjetek álmodni! Tudom, sokan legyintenek, nincs rá lehetőségük! Csak fizikailag vannak korlátok! [...] Sosem hittem volna, hogy egy könyv segít visszatalálni önmagamhoz. Mert elvesztem a mindennapok mókuskerekében. De Cam és Andrew bizonytalansága, makacssága és fenomenális utazásuk helyrerakott bennem valamit. [...] Mégis miért mondom ezt? Mert ennek a könyvnek hatalma és ereje van, főként ha Te magad is ezeket az elveket vallod, mint a szereplők. Ha máshogy nem, LÉLEKBEN LEGYETEK SZABADOK! Legalább az olvasás révén… [...]
Érdekesség: Egy fiatal lány unja, hogy az álmából minden nap bal lábbal kel fel. Ki akar törni. Fog egy táska ruhát, egy kis pénzt és buszra ül. /személy szerint nekem ez a legnagyobb vágyam. szerk.*/ Ott találkozik egy iszonyat helyes tetkós sráccal. Ennél többet itt nem árulok el... Az útjaik egybefonódnak, együtt fedezik fel a szabadság szó értelmét. Természetesen a szerelem közbeszól, mint mindig. Az átkozott. De nálam még mindig nem ez, hanem a vége viszi a pálmát.
Minden olvasó egy pillanatra elhiszi, hogy tényleg vége. Hogy a történetnek itt vége, a szereplőknek nincs jövőjük. / én ennél a résznél földhöz vágtam a telefonom és hajnali egy órakor teli torokból sírtam. / Elhatároztam, hogy nem olvasom tovább. Nem azért kezdtem el a könyvet, hogy itt bömböljek rajta. De nem bírtam ki. Végigolvastam azt a plusz néhány befejező oldalt, majd hálát adva istennek, amiért nem engedte, hogy olvasás helyett aludjak, megtaláltam azt a könyvet, amire vágyok. Nem akarok túl sok mindent elárulni...
" Lényegében annak ajánlanám ezt a könyvet, aki belül szabad akar lenni, és keresi önmagát és az útját. Azt a buszt, amire fel kell szállnia, hogy boldog legyen és teljes. "
10/10*
Ez lettem volna én, a kedvenc könyvemmel. Remélem elnyeri a ti tetszéseteket is.
Blair W.x
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése